Egy kis történelem:

Szakmai múltunk a 80-as évek derekán kezdődött, mikortól az autóvillamossági szerelést felváltottuk a belföldi árufuvarozói tevékenységgel - kicsit kényszerből is - mivel építkezni kezdtünk.

A 13 éves IFA forgalomban tartása nem kevés feladatot jelentett akkortájt, az időnk java részét a jármű alatt és benne töltöttük, ahogyan azt tette hozzánk hasonlóan sok sorstársunk is.

A szóló fuvarozást hamarosan kénytelenek voltunk mi is pótosra bővíteni, mert a 120 km-ről hordott sóder ára már csak így volt rentábilis.

Elsőként egy törött fixes pótkocsi alvázát egyengettem ki olajemelő és lánc segítségével, amit aztán naponta - volt, hogy akár háromszor is - kézzel raktam le.
Akkoriban már a fuvaros a segédmunkást nem igazán engedhette meg magának. A még 3 mm-es profillal rendelkező gumit még nagy becsben tartottuk és ha akár csak egy utat is elment, nem voltunk restek szerelni. Évente egy-egy motorgenerál, két évente váltó-, hátsóhíd javítás volt a program, a hétvégét betöltő futó karbantartások mellett.
Persze mindezt egyedül, az utcán.

1989-re sikerült az addigi országúti billencs IFA-t gyári új terepes szerelvényre cserélni, ami nagy előrelépésnek számított.

Egy évre rá ezt is lecseréltük egy új 815-ös TATRA szerelvényre.

Ez már igazi autó volt! Az akkori szocialista blokk császára! Szerettem is nagyon.
A legjobban a 12 hengeres, 19.000 cm3-es új TATRA vontató nyűgözött le a hatalmas nyomatékával, amit ezt követően vásároltunk.

A bővítés egészen 4 szerelvényig ment, amikor azonban "begyűrűzött" az olajárrobbanás. Az akkori nagy divatot, a "piroskázást" már nem vállalhattam fel , mivel sikerült 2 db AVANTI benzinkút üzemeltetői jogát megszereznünk, ami kizárta ennek lehetőségét.

Ez előbb említett trükköt, a HTO-t nem tudatosságból, csupán mentális okokból nem alkalmaztam, ami meg is pecsételte a fuvarozói életben maradás esélyeit.
El kellett dönteni, hogy a keservesen megszerzett munka hasznát üzemanyag fogyasztásba öljük, vagy ütőképesebb, kisebb fogyasztású jármű vásárlására fordítjuk.

Ekkor, 1993 március 3-án alakultunk át KFT-vé és kezdtünk el Németországból teherautókat importálni.
Végigjártam a ranglétrát, megismertem a behozatallal járó minden bürokratikus zeg- zug útvesztőjét, a kezdeti huszon- százalékos vám és + ÁFA tehertől egészen a gumira kirótt embertelenül magas környezetvédelmi termékdíjig.

A minőségi változást a máig is tartó MAN- szerelem hozta meg, ami 1995-től 1999 májusáig a magyarországi vezérképviseletnél a használtautó értékesítési vezetői posztot jelentette.
A vezetői posztot szó szerint kell érteni, mivel az első ca 80 - 90 autót személyesen, egyedül hoztam be. A 4 beosztott kollégával való együttdolgozás lehetősége csak lassan, ez után következhetett.

Sokat köszönhetek az MAN akkori és mostani vezetésének, mivel megadatott az a lehetőség, hogy egyedül, saját elképzelések alapján, de egy profi gyári hierarchia részeként tevékenykedhettem, ezzel nem kevés gyakorlatra szert téve.

A kereskedői tevékenység nem abban teljesíti ki magát, hogy jól lehúzzuk az ügyfelet, csak már gurítsa ki a vasat a kapun. Az IFA-k alatt eltöltött idő megtanított rá, hogy mit is jelent a megbízható, ütőképes teherautó birtoklása.

Ezt szem előtt tartva sikerült ez idáig közel 900 jármű itthoni eladását lekoordinálnunk, amire büszkék vagyunk.

Ez a közel 900 itthon eladott jármű majd 1.800 üzletkötés előkészítését és megkötését igényelte, mivel nem csak eladni kell tudni a teherautót, hanem jól megvásárolni is.

Az Ön vásárlásához is felajánljuk az eddig szerzett tapasztalatainkat és igyekszünk megfelelni elvárásainak.

Köszönjük, hogy ennyi időt is szakított egyáltalán ránk!

Tisztelettel és Őszinte Nagyrabecsüléssel

Loch Zoltán